A Forma-1 Sztorik sorozatot 1994-ben indította útjára a kiadó. Akkoriban Frankl András izgalmas beszámolóit olvashattuk, ám ’98-tól Dávid Sándoré a „főszerep”. Az azóta megírt hat könyv teljes siker az olvasók körében, így nem volt kétséges, hogy idén elkészül a hetedik, melyben a szokásos módon a tavalyi és az idei Magyar nagydíj közötti eseményekről olvashatunk.

Dávid Sándort megkerestük, hogy beszéljen nekünk az augusztus 9-én hétfőn utcára kerülő kiadványról.

Kérdés: 1994-ben indította útjára a kiadó a „Forma 1 Sztorikat” Gondoltad volna, hogy ennyi folytatást megér ez a könyv?
Dávid Sándor: Amikor engem a kiadó, Baráz Miklós annak idején kétségbeesetten megkért, hogy írjam meg a SZTORIK éppen aktuális kötetét, sok mindenre gondoltam, csak éppen arra nem, hogy mi ez az egész, és meddig fog tartani. Több Forma-1-es témájú könyv magyar fordítása, Mansell, Senna, és a Senna a Hungaroringen megírása után éppen azon a ponton voltam, hogy én soha az életben nem írok le többé a Budapest Print számára egyetlen sort sem... De miután kiderült, hogy Miklós, akivel még a tévéből jól ismertük egymást, rettenetesen nagy bajban van, mert Frankl Andris nem hajlandó tovább írni a sorozatot, és ezt csak az utolsó pillanat után közölte vele, úgy éreztem kötelességem segíteni. Akkor ugyanis, ráadásul néhány hét leforgása alatt senkit nem tudott volna találni erre a munkára.

Tehát én csak villámhárításra, egyetlen kötetre gondoltam és vállalkoztam, s lett belőle hét. És lesz még akár ugyanennyi is, ha én írom majd, ha más, mert ahogy éppen ma közölte Baráz Miklós a mostani kötet megjelenése okán, hogy ennek a sorozatnak szilárd, kitartó olvasóközönsége van, évről-évre nagyjából ugyanannyian veszik meg, de megveszik. Ez pedig őt igazolja abban, hogy megtartotta végig a sorozatcímet annak ellenére, hogy én mindíg is ragaszkodtam, és adtam is címet ezen belül a könyveimnek.

Kérdés: A könyvben a szokásos időtartamon belül írod le az eseményeket. Mégis, találkozunk valami újítással?
Dávid Sándor: A könyv előszavában, pontosabban az első fejezetében leírtam, hogy szerintem ma már nem lehet ugyanúgy könyvet írni erről a témáról, mint lehetett korábban. A sorozat első köteteiben elég volt bemutatni a csapatokat, a versenyzőket, és melléírni egy-két pletykát.

Ennél ma már minden magyar olvasó sokkal többet tud, ezért nem kell könyvet vennie. Éppen ezért én azt adok, ami készen nem kapható: gondolatokat, összefüggéseket írok le, illetve keresek és találok az események között, belső információkat igyekszem közkinccsé tenni, és legfőképpen: próbálom rávenni az olvasókat, hogy ne csak a számok, és pillanatok bűvöletében éljen, hanem próbálja meg alapjaiban is megérteni, megismerni a Forma1-et.

Kérdés: Ez a könyv szinte teljes terjedelemben bemutatja a „Baumgartner történet”-et, hisz éppen a debütálás pillanatától követhetjük figyelemmel Zsolt Forma 1-es karrierét. Menyiben volt más megírni ezt a könyvet úgy, hogy egy Magyar versenyzőt is bele vehettél a történetbe?
Dávid Sándor: Ami a Baumgartner-történetet illeti, abban némileg meg volt kötve a kezem: semmi olyat nem akartam leírni, ami egy esetleges későbbi Baumgartner portrékönyv anyaga lehet. Minden "líra" helyett inkább a tényekre szorítkozva azt a folyamatot igyekeztem bemutatni, ahogyan Zsolt eljutott a legmagasabb osztályba, és vette ott az akadályokat. Ami azt illeti egészen más hangulata volt az egész munkának, mert végre nem csak idegenekről szólt, hanem a mi fiunkról is. Ráadásul én Zsoltot gyerekkorától ismerem, édesapját is régről, hiszen Baumgartner "Öcsi" is "régi motoros", őshonos a szakmában.

Kérdés: Azt hiszem nem állítok valótlant, ha azt mondom a „Forma 1 Sztorik” ott áll minden valamirevaló szurkoló polcán. Felmerül a kérdés, meddig folytatod a sorozat írását?
Dávid Sándor: Erre részben már alighanem feletem, de mégis, konkrétan: nem tudom! És nem azért, mert ez a Kiadótól függ, mert mint írtam, ez a Kiadó sorozata, és azt csinál vele, amit akar. És nem is azért, mintha nem tudnék minden évben valami újat hozni, kitalálni, az egyébként meglehetősen merev keretek között.(Erre példa az eddigi hét könyv, mindegyik más.) Hanem ezért, mert időnként elfog a kétség: egyáltalán érdemes-e ennyi energiát beleölni (sokkal többet, mint azt valaki is gondolná!) minden évben, nem lenne-e jobb, ha az időmet valami másra fordítanám, valami komolyabbra. Egyelőre még mindíg sikerült meggyőznöm magamat, hogy igen: mert van Magyarországon egy olyan "értelmes, intelligens szurkolói" réteg, (amelynek létezésében dr.Frenkl Róbert professzor hisz, s amelynek a könyveit írja és ajánlja), s amelyet érdemes, sőt kötelességünk is kiszolgálni! És amíg ebben hiszek, addig szolgálok is!
Ha ebben nem hinnék, nem bíznék, akkor a nem túlságosan szószátyár másik barátommal, Balczó Andrással egyetértvén, igencsak meggondolnám, hogy: "érdemes-e a disznók elé gyöngyöt szórni"...